KOLOZSMONOSTOR
A 19.
század végéig önálló településként ismert Kolozsmonostor
Kolozsvár délnyugati részén, a Kis-Szamos jobb partján feküdt. 1895-től
Kolozsvárhoz tartozik. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben új lakónegyed
nőtt ki itt a földből. Nevét az egykori településről és a régi Kolozsvár
bejárata előtt hajdan magasodó Kolozsmonostori Apátságról kapta. A
kolozsmonostori bencés apátság alapítása legkorábban I. Béla (1060-1063),
legkésőbb pedig Szent László (1077-1095) uralkodásának idejére tehető. A település nevét először 1214-ben ecclésia de Clus
néven tüntették fel a Váradi Regestrum-ban, majd 1222-ben monasterii beatae Mariae
de Clus, 1263-ban villa sub monasterio B. Virg. situata Monastur vocata,
1288-ban Monustur és Kulusmunustura,1297-ben Clusmonostura néven említik az okiratok.
A nagy tatárjárás templomával együtt teljesen elpusztította. IV. Béla 1263. évi
újjáalapításával született újra. Ekkor épült csúcsíves temploma. Az apátságot
az 1460-as években falakkal erősítették meg, később omladozni kezdett, csak a
szentélye maradt épen. 1719–1720-ban a templom hajójának anyagát a Farkas utcai
iskola építéséhez használták fel. A megmaradt szentélyes templomromokból a
szentélyben tágas kápolnát alakítottak ki Rudnay püspök idején (1818-ban).
1896-ban újították fel.
A középkortól az apátságtól
délnyugati irányban terült el Kolozsmonostor nevű falu. Az 1763–1787 között
készült katonai térképen a falu négy utcával
szerepelt. A 19. században fatelepi munkások, később a városban dolgozó
kőművesek, szobafestők, utóbb cigányzenészek, majd a 20. században kanálfaragással
foglalkozó cigányok költöztek ide. Az 1890-es
években a még különálló település lakóinak száma 3099 volt.
A Monostor negyed arculatának
megváltozása 1970-ben kezdődött el. Az addig kertes házakból álló városrész
területén ekkor kezdték el építeni az első tömbházakat. Két évtized alatt egy
aránylag kis területen százezer lakost számláló városnegyed jött létre. A
negyed lakosságának kb. 10%-a magyar anyanyelvű.
1989 előtt bármelyik felekezet számára
lehetetlen volt templomot építeni ebben a városnegyedben. Az egyetlen istenháza
az akkor még ortodox
kézen lévő kolozsmonostori
Kálvária templom volt. A Kolozsvár-felsővárosi
Egyházközség elöljáróinak törekvése, hogy a városnak ezen a részén istentiszteleti
helyet alakítsanak ki eredménytelennek bizonyult. Pedig a gyülekezet lélekszáma
ekkor már meghaladta a tízezret.
A
változások után 1991-ben a negyed déli részén, a Bucegi utca felső harmadában
sikerült építésre alkalmas telket találni, majd az engedélyek beszerzését
követően a munkálatokat beindítani.
1995-ben, amikor a parókiális
épületben már lehetőség nyílt egy új gyülekezet önálló életének beindítására, a
Kolozsvár-felsővárosi Gyülekezet megosztásával létrejött a Kolozsmonostori
Református Egyházközség, amely még ugyanabban az esztendőben megválasztotta
saját presbitériumát, majd első lelkipásztorát Kállay M. Csaba személyében. A
gyülekezet lélekszáma ekkor 4425.
A templom építése 1992-ben, Nonn
Tibor műépítész tervei alapján kezdődött el. Felszentelésére 2000. október
22-én került sor. A templom magassága 18,60 m, a toronyé 29,80 m. A mahagóni
fából készült padokat Hollandiából, a nijkerki református gyülekezet
adományozta. Szószékét, szószékkoronáját és papi székét, valamint a perselyeket
Murádin Katalin belső építész tervei alapján Ambrus Ferenc kolozsvári műbútorasztalos
készítette. 250 kg-os harangját a Münchenben élő Dr. Száva Jenő saját költségén
készíttette 1997-ben Magyarországon, az őrbottyáni Gombos Miklós harangöntő
mester műhelyében. Felirata: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE, A KOLOZSVÁRI REFORMÁTUS EGYHÁZ
RÉSZÉRE, ÖNTETTE DR. SZÁVA JENŐ MÜNCHENBŐL. ÖNTÖTTE GOMBOS MIKLÓS HARANGÖNTŐ
MESTER ŐRBOTTYÁNBAN. 1997.” A templom orgonája a hollandiai Oudegaból
származik. 1904-ben került a frízföldi kis település templomába, de már
használt állapotban. Az ezredfordulón a gyülekezet eladta templomát, és egy
orgonaépítő mesterrel megegyezett az orgona vételárában is. A vásárra nem
került sor, mert leeuwardeni testvérgyülekezetünk közvetítésével az oudegai
presbitérium visszamondta a vásárt, az orgonát pedig adományként ajánlotta fel
gyülekezetünk számára. Albert József kolozsvári orgonaépítő mester bontotta le,
majd építette fel 2002-ben. Ünnepi istentisztelet keretében 2002. április 28-án
csendült fel először a templomban az orgona hangja, első megszólaltatója
ugyanaz a holland orgonista volt, aki utoljára is játszott rajta eredeti
helyén.
Jelenleg a Monostor negyedben egy
új templom és egy élő gyülekezet található. 2013-ban a gyülekezet lélekszáma:
2500 lélek. Két önálló lelkipásztora és aktív presbitériuma sokrétű gyülekezeti
munkát szervez. Hetente három alkalommal, szombaton délután, vasárnap délelőtt
és délután tartunk istentiszteleteket. A hagyományos istentiszteleteket
alkalmanként tematikus, zenés, ifjúsági vagy gyermek istentiszteletek
váltogatják.
Kéthetenként hét csoportban házi
bibliaórákat tartunk különböző családoknál, emellett minden héten gyülekezeti
bibliaórát is szervezünk külön az idősebbeknek, illetve az ifjaknak. Havonta
egy-egy alkalommal kerül sor a magányosok, az öreg ifisek, illetve a fiatal
házasok bibliaórájára. Az óvodás és iskolás gyermekek számára a három különböző
korcsoportban tartott vallásórák és vasárnapi iskola mellett évente több
alkalommal gyermeknapokat, vakációs bibliahetet, gyermek- és kátétábort,
valamint ifjúsági tábort szervezünk gyülekezetünk lelkes fiataljainak a
segítségével.
A gyülekezet négyszólamú
énekkarának vezetője Kállay M. Tünde, aki szakértelemmel irányítja a hetenkénti
kóruspróbákat. A kórus rendszeresen részt vesz különböző gyülekezeti
kiszállásokon, valamint az egyházközségben már hagyományossá vált nagypénteki
passiós és karácsonyesti istentiszteletek szervezésében.
Több mint egy évtizede ebben a
templomban kerül megrendezésre a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozója,
amelyre gyülekezetünk ifjúságának színjátszó csoportja is minden évben benevez.
Egyházközségünk a diakóniai
munkára is hangsúlyt fektet. Önkéntes diakónusok és szolgálatkész asszonyok
végzik ezt a munkát. Magányos, idős emberek számára étkezési lehetőséget
biztosítunk, alkalmanként anyagi támogatást nyújtunk hátrányos helyzetben levő
testvéreinknek. Karácsony első napján a magányosok számára ünnepi vacsorával
egybekötött, meghitt együttlétet szervezünk. Advent idején gyülekezetünk
ifjúsága bekapcsolódik az utcagyerek misszióba.
A
gyülekezet lelkipásztorai: Gede Csongor , Fehér Attila
A templomépítés története
A kezdetek visszanyúlnak 1989-re,
amikor is a Felsővárosi gyülekezet elöljárói szükségét látták annak, hogy a
Felsőmonostor területén valahol egy imaházat építsenek, vagy alakítsanak ki. Erre
nem került sor, hiszen időközben a lehetőségek, ennek köszönhetően pedig a
tervek is megváltoztak, és végül úgy döntöttek, hogy a gyülekezetet meg kell
osztani, új templomot kell építeni. A gondot a beépíthető üres telek
jelentette, hiszen a betonrengetegben nehezen lehetett templomépítésre alkalmas
területet találni. Meg is kezdődött a szervezkedés, a hivatalos szervekhez
benyújtották a szükséges kéréseket, és számos kisebb-nagyobb nehézség után
1991-ben a Megyeháza végre döntött: a Minerva üzletsor mellett egy 2300
négyzetméteres telket bérelhet az egyház. 1992-ben sikerült beszerezni az
építési engedélyt, ami nem kis utánjárásba került.
Ennek következtében
megkezdődhetett a gyülekezet megosztása, valamint az új lelkész megválasztása. Presbiteri
határozat értelmében először a parókia építését kezdték el. Ezek a munkálatok is
sok meglepetést tartogattak a gyülekezet számára: az épület tartószerkezetét, a
betonoszlopokat újra kellett önteni, illetve megerősíteni, mivel azok nem
feleltek meg az építési előírásoknak; az építő cég a megegyezettnél nagyobb
árat követelt, az Építkezési Főfelügyelőség kétségbe vonta az építkezési engedély
hitelességét, az újonnan megválasztott „híres” polgármester saját kezébe vette
az ügyet, nemcsak hátráltatta a
munkálatok haladását, hanem egy időre le is állította. Ekkorra már csak az
épület tetőszerkezete hiányzott. A tetőszerkezet elkészítését Gál Ferenc
ácsmester vállalta, a gyülekezeti tagok közmunkában rakták fel a Bramac cégtől
beszerzési áron vásárolt cserepeket. Mindezt a polgármester által ellenünk indított
perek kísérték. Csodával határos a törvényszék elismerte a gyülekezet igazát.
Isten kegyelméből 1993 telére tető alatt állt a parokiális rész.
1994 a közelharcok esztendeje
volt. Ekkor kezdődik el a kötélhúzás a telek koncesszionálásával kapcsolatban. A
polgármester jóváhagyása nélkül egyetlen építkezési cég sem vállalta az
építkezés folytatását. Ezért a külső-belső vakolás, burkolás, az ajtók és
ablakok saját erőből készültek, vállalkozó hiányában a lelkipásztorok vezették
a munkálatokat.
A polgármesteri hivatal és a
gyülekezet képviselői (Pap Géza lelkipásztor és Daróczi Miklós presbiter)
tanácskozásra ültek össze, mivel kiderült, hogy a telek hosszúlejáratú
bérlésének jóváhagyása körül komoly bonyodalmak jelentkeznek. A kérdés
tisztázásáért a városi tanácshoz fordultak. A városi tanácsosok döntése itt is
csodával határos módon mutatkozott kedvezőnek: a telek kérdése végre
törvényesen is rendeződött.
A polgármester azonban nem hagyta
magát. 1995-ben a gáz bevezetésénél gáncsoskodott. Csupán az év végére
született meg az a kedvező döntés, melynek nyomán minden feltétel teljesült
ahhoz, hogy használatba vehessük az épületet, és megkezdődhessen a gyülekezeti
élet. A közgyűlés jóváhagyta a gyülekezet megosztását, ezt követte az új
presbitérium megválasztása, valamint a lelkipásztor megválasztása Kállay-Miklós
Csaba személyében. 1996 tavaszán sor került az első istentisztelet megtartására
az alagsori gyülekezeti teremben.
A parokiális épület építése során
szerzett tapasztalatok arra késztették a gyülekezet elöljáróit, hogy a templom
eredeti tervét megváltoztassák. A gyülekezet lélekszámában természetes apadás
volt észlelhető, így a templom alapterületét csökkentették.
A templom alapozása 1995
októberében kezdődött el, a munkálatokat Pászkány Árpád cége vezette. Az
alapozási munkálatok egy éven belül elkészültek, ez kemény, megerőltető munkát
igényelt. 1996 végén már a tartószerkezet építéséhez kezdtek hozzá. A szokásos
anyagi gondok azonban itt is jelentkeztek. A pénz hígult, az építőanyagok egyre
drágultak, ilyenképpen komoly feladatok hárultak az építő gyülekezetre. Isten
kegyelmét ekkor is folyton érezhették: 1998 nyarán az épület tető alatt állt.
Adományok nélkül nehezen lehetett
volna az épületkomplexumot megépíteni. Számos adományozó jelentősen hozzájárult
a templom építéséhez.
1997 októberében a Németországban élő Dr.
Száva Jenő a gyülekezetet egy új haranggal ajándékozta meg. A 250 kg-os harangot
Magyarországon öntötték, onnan került október 8-án a gyülekezetbe, 9-én pedig a
számára elkészített toronyba. Csengő hangjával azóta is hívogatja a gyülekezeti
tagokat az istentiszteleti alkalmakra. A
harang felszentelésére október 26-án hálaadó istentisztelet keretében került
sor.
A
templomban levő mahagóni fából készült padok a hollandiai nijkerki gyülekezet
ajándéka. A teljes villanyszerelést szintén hollandiai segítséggel tudtuk
megoldani. Továbbá a berendezéshez szükséges különböző kellékek érkeztek a
gyülekezetbe: fűtőtestek, kazánok, bútorzat. Különböző segélyszervezetek kisebb-nagyobb
anyagi támogatással járultak hozzá a templomépítéshez.
1999 tavaszán kezdődtek meg az
utolsó munkálatok, melyek nagy részét a simítási munkálatok képezték. A templom
fűtésére is gondolni kellett. A legalkalmasabbnak erre a célra a padlófűtés mutatkozott,
hiszen a templom magasságát és a terjedelmes belső terét másképpen kifűteni
szinte lehetetlen. Egyetlen holland testvérünknek köszönhetjük a padlófűtés-berendezést,
aki nemcsak ajándékba adta azt, hanem irányította a beszerelését is.
Az irattári anyagok arról
tanúskodnak, hogy a gyülekezet felé állandó felhívásokat intézett az egyházközség
vezetősége, melyekben felkérték a gyülekezet tagjait, hogy anyagi
lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá a templom építéséhez. Ezek a felhívások
nem maradtak válasz nélkül, hiszen a gyülekezeti tagok is meghozták a maguk
áldozatát. Ezen túl más egyházközségek is áldoztak erre a nemes célra.
Fényképek sokasága arról
árulkodik, hogy gyülekezetünk tagjai szorgos közmunkával pótolták az anyagiak
hiányát, mindenki készséggel és odaadással végezte a neki illő munkát.
Isten kegyelméből felépült a
templom is, 2000. október 22-én sor kerülhetett a felszentelésére és
használatba vételére.
Már csak egy hagyományos orgona
hiányzott a kiváló akusztikájú templomból. Isten gondviselése továbbra is
kísért bennünket. A modern társadalom könnyfakasztó eseményei közé tartoznak
azok, amelyek során a fejlett országokban kiürülnek, és eladásra kerülnek egyes
templomok. Egy ilyen esemény nyomán már gyenge vigasz, hogy legalább a templom
orgonája túlélheti a gyülekezetet. Számunkra azonban nagy áldást jelentett,
hogy a hollandiai leeuwardeni testvérgyülekezet megajándékozta gyülekezetünket
egy kitűnő állapotban levő, de bontásra ítélt orgonával, melyet Albert József
orgonaépítő állított fel templomunkban. 2002. április 28-án ünnepi
istentisztelet keretében vettük használatba az új orgonát. Első megszólaltatója
ugyanaz a holland orgonista volt, aki utoljára is játszott rajta eredeti
helyén. Azóta is minden istentiszteleti alkalmon megszólal az Urat dicsőítő
énekek kíséretében.
A monostori tömbházrengetegben új
templom és gyülekezet áll. Emberi szempontból jóakarat, segítőkészség, mély
odaadás, lelkesedés és némi gáncsoskodás jellemezte ezt a hosszadalmas munkát,
másfelől pedig ott volt az isteni gondviselés, ami nélkül hiába dolgoztak,
dolgoznak a ház építői, mert a tulajdonképpeni építést az Úr végzi.
